Baranya megye székhelye, az ország 5. legnagyobb városa, a magyar sörfogyasztás 8%át adó város. Elképesztő adatok birtokába jutott a WeDontChange szerkesztősége: az évi 500 000 hektóliter sör (az idénre tervezett: 550 000) a magyar sörfogyasztás csupán 8%át teszi ki. Nem valami bonyolult számításokat elvégezve megkapjuk, hogy évente ez a pár millió ember 6 250 000 hekto sört gurít le a torkán ami 625 000 000 liter, ilyen tempoban ki lehetne inni a Balatont 3040 év alatt:D A másik két vezető magyar sörgyár 30-30%ot termel, és erre még rájön az importból származó sörök pár százaléka, szóval nem figyeltem eléggé a csajra, mert sehogy se tudom összekombinálni, hogy 100% körüli értéket kapjak:) szóval a számfejtegetésem eddig tartott, nézzük mi is van abban a gyárban!

Unalmas délután lévén valami programot kellett találnunk magunknak, egyszercsak bevillant a sörgyár ötlete. Mivel épp a városban tengettük péntekünket nem kellett a lustaságunkat nagy mértékben legyőzni, nem voltunk messze a faktoritól. Valamikor kora délután értünk oda, bizonytalan léptekkel indultunk a feltételezett bejárat felé, ugyanis pontosan egyikünk se tudta, hogy hol is nyerhetünk bebocsájtást. Váróterem, vitrinbe helyezett, fakó csomagolású 6os sörpakkok, forgóvillás beléptetőrendszer, csipkártya, morcona szekus, ezek fogadtak minket. Nyeltünk egy nagyot, és megérdeklődtük, hogy mi módon juthatunk be. Gyárlátogatás 4-től van, létszámtól függetlenül (VIGYÁZAT! szezonon kívül ez csak pénteken, egyéb napokon 10-15 fő jelenléte szükséges) idegenvezetőt kapunk. Mondták, hogy érdemes visszamenni 4 előtt. Így tettünk. A kötelező adminisztráció, majd a fejenként 890 forint befizetése után elindultunk befele, persze nem ott, hanem ilyen teherporta szerűségnél, egy szál sorompó zárta az utat, valahonnan a távolból irányították. A kijelölt gyalogos közlekedőfolyosóra lépve egyszerre fogalmazódott meg bennünk a gondolat, miszerint meghaltunk. Ez nem lehet más, mint  mennyország. Az égig érő rekeszekből kedves kis labirintust építettek az udvaron. Menetelésünk utána a hordók közé vezetett, a látvány jelentősen kevesebb hatást gyakorolt ránk, mivel egy nagy udvaron volt a lerakat, közelükbe szinte nem is mentünk.
A sörfőzésben első állomás maga a főzés:D A tartályokba mindenféle vezetékrendszeren érkezik a forrásvíz 160 méter mélyről, adagolják bele a komlót, malátát, aztán szűrik egy másik tartályban, majd pedig újra főzik, vagy nem is tudom. Képtelen voltam koncentrálni, ugyanis előtte az alapanyag kóstolón igencsak belefutottunk a szilárd komló okozta szenvedésbe. NEM FINOM! Az állatkertben kaphatő "Zoo-csemege" formáját idézi elő, ám lényegesen rosszab az íze, mint a préselt fűé(tapasztalat:D). Mivel egy csepp folyadék nem volt a közelben, eltekintve a felmosóvödötől, kénytelenek voltunk malátával enyhíteni a szenvedésünket. Ezzel a kis magocskával színezik olyanra a söröcskét, amilyenre. Attól függ, hogy világos, barna, félbarna, fekete lesz-e, hogy mennyi, úgynevezett "festőmalátát" tesznek bele. Ez nem más, mint a maláta, megpörkölve. Nyílván, hogy nem csak barnább, a pörköléstől keserűbb is.
Ezután a következő munkafolyamat az erjesztés, ezek batár nagy tartályokban történnek, számszerint 10ben, egyenként 28000 hekto ami kábé fél millió üveg sört jelent(aszonták). Itt magyaráztak az élesztőről, az ászok sörről (Se nem Arany, se nem Soproni, simán csak a sűretlen sör).
Miután nagyjából 2 hét alatt megerjed a sör, elviszik a palackozóba, nem csak a sör-rajongóknak, de az automatizálást tanulóknak is érdekes, poénos kis gépek vannak ott:) próbáltam számolni, hogy egy doboz sört hányszor ráznak fel, míg raklapra nem kerül, de csak odaáig jutottam, hogy csoda, hogy nem robban fel a kezünkben:)
És ami a legfontosabb: olyan szakma tényleg létezik, hogy minőség ellenőr a sörgyárban! Mások éhbérért építik az autópályát, ők meg a busás fizetés mellett még sörözgetnek is! Most mindenki szépen gondolkodjon el, hogy mi lenne vele, ha azért fizetnék, hogy sört igyon.
Visszatérve a gyárlátogatás programjára, itt véget is ért. Visszatértünk a portához, megkaptuk az ajándék korsót, majd egy közeli kiszolgáló egységbe letelepedve meghívott a gyár minket egy pohár sörre (világos, barna). Ha úgy nézi az ember, a 890 pénz nem is olyan egetverően nagy összeg érte, még úgy se, ha a korsó effektív értéke kb 100 forint, a pohár sört meg ők gyártják:D végigjárni az üzemet nagyjából 1 órát vesz igénybe, a sörözgetés pedig társaságtól függ. Az ottani gólyáknak például az udvaron állítottak fel egy mobil sörcsapot.
Szóval nagyjából ennyi maradt meg bennem, így egy hét távlatából, ugyanis mostanában minden tevékenységem kicsit tovább tart mint gondolom, értem ez alatt, hogy belejelntkezni a blog.hu-ra 1 napba került, beköltözni a koleszba 2-be, de hát úgyse olvassa ezt senki, szóval azt is írhatnám, meghívlak téged egy sörre, aki olvasod ezeket a sorokat! (Persze vannak olyanok akikre ez nem vonatkozik, ők tudják....:D )
Végezetül itt egy video arról a bizonyos "mennyország-érzésről"